Egy ünnep élménye túl az Óperencián
Hálaadás Kaliforniában FLEX cserediákként
Papp Viktória írása · Ma már minden bizonnyal ismerősen cseng az emberek nagy részének, ha azt mondjuk „hálaadás”. Egyeseknek eszébe jut róla az ősz, másoknak az ekkor fogyasztott tipikus étel, a pulyka, néhányunknak pedig talán még az is, hogy ez az időszak egy rövidebb kikapcsolódást, iskolai szünetet jelent az amerikai diákoknak. De mi mást találunk még, ha betekintést nyerünk ezen ünnep „kulisszái” mögé? Röviden megmutatom, én miket is fedeztem fel és éltem meg 2019 novemberében, Kaliforniában.
Az Egyesült Államokban az összetartozás érzésének ereje áthatja a mindennapokat, és ez különösképp tapasztalható az olyan kisvárosokban, mint Reedley, ahol csereévemet töltöttem. Minden évben november kezdetétől napról-napra egy kicsit többet gondolnak erre az emberek, s arra, hogy az adott év mi mindent adott nekik. A család, a barátok, a kiskedvencek, a tető a fejünk felett, sőt még az olyan, egyébként mindennapos dolgok is, mint egy sikeresen megírt dolgozat, vagy a szombat reggeli baconös tükörtojás is kiemelt figyelmet kap ebben az időszakban. És természetesen, miközben ezek a témák és értékek nap, mint nap átjárják az ember gondolatait, mi mást is érezhetnénk, mint hálát. Véleményem szerint az iskolai szünetnek a pihenés lehetőségén kívül az a másik fontos szerepe, hogy mindezeket az érzéseket és gondolatokat elmélyíthessék magukban az emberek, majd megoszthassák szeretett családtagjaikkal is.
Számomra kifejezetten nagy jelentőségű és emlékezetes volt ez az ünnep, ugyanis ekkor találkozhattam először mindkét fogadó szülőm szélesebb családi körével. Kifejezetten szerencsésnek érzem magam, amiért két hálaadási vacsorán is részt vehettem: először Reedley-ben, a fogadó apukám szüleivel, testvérével és az ő családjával, majd pedig Palm Springs mellé, Palm Desertbe utaztunk a fogadó anyukám szüleivel, öccsével és az ő kisbabjával. Nagyon jó volt részt venni a mozgalmas nagycsaládi dinamikában, az ételek elkészítésében, az asztal körül folyó beszélgetésekben, történetmesélésekben és a hálaadás napját követő igazi Black Friday shoppingolásban.
Volt valami, amire azonban nem számítottam: az, hogy a hála ünnepén majd megered a könnyem. Ez azonban elkerülhetetlen volt, mikor a nagy asztalt körülállva az amerikai családom összefoglalta, mi mindenért is voltak hálásak a 2019-es évben és minden csodálatos dolog között helyet adtak a szívükben és a szavaikban is annak, hogy mekkora ajándékot jelentett számukra, hogy én is ott voltam velük és életük részévé válhattam. Úgy gondolom ennek fényében, minden további magyarázat nélkül érthető, hogy egy-két apró boldogságkönny összegyűlt a szememben.
Az emlékezés és hálánk megfogalmazása elengedhetetlen ahhoz, hogy tudjunk építkezni és előre haladni az életben. Sosem szabad elfelejteni, hogy rossz dolgok is léteznek és megtörténhetnek velünk, de egy szimpla mosoly vagy egy pozitív gondolat az, ami igazán képes nekünk szárnyakat adni és segíteni minket abban, hogy a lehető legjobb énünket valósíthassuk meg. Számomra a hálaadás az összetartozást, a szeretetet, a köszönetet, az emlékezést és új, értékes és emlékezetes pillanatok teremtését jelenti. Ne felejtsük hát el, hogy hálásnak lenni nem más, mint egy kivételesen felemelő emberi érzés, és ezt lakóhelytől, kultúrától, életkortól és ünnepnapoktól függetlenül is fontos lenne a mindennapi életünk részeként gyakorolni.